Sub Rosa

Balekok gyűrűje, avagy hogyan lett helyettem a Szajna menyasszony?

Párizsban jártunk még az ősz előtt. Ha nem is minden lány álma, de az enyém biztosan, hogy egy olyan romantikus helyen kérjék meg a kezem, mint a szerelem városa. Legutóbbi párizsi kiruccanásunk alkalmából a romantikus hangulat meg is volt, a szeretett férfi is, sőt még egy karikagyűrű is képbe került. A lánykérés persze szimplán rózsaszín álom maradt,… Tovább »

Lisszabon és környéke – saját fotók

Ha emlékeztek, nyáron Lisszabonban voltunk. Egész nyaralás alatt jegyzeteltem, miről számoljak be nektek. Hazaérve valahogy nem vitt rá a lélek, hogy átnézzem azt a 600 képet, amit a gyerek apjával közösen készítettünk. Képek nélkül pedig nem jó útleírást írni, nem? Most végre eljutottam odáig, de rájöttem, hogy igazság szerint elég lenne az is, ha csak… Tovább »

Hogyan nyaralj egy másfélévessel?

A mostani írás még tavalyi. A Liliputi oldalra készült, de mivel azóta eltelt több mint egy év, és nem jelentették meg, úgy gondoltam, a blogon a helye. Témája ugyan nyári, de szerettem, és nem akartam, hogy csak a fiókban (jelen esetben a felhőben) porosodjon.   Kisgyerekkel vakációzni? Bármikor, de azért főleg nyáron, jó időben, kényelmes, vízparti… Tovább »

Fürdőruhám – 2015

A képen látható bikinivel tértem haza a tegnapi shopping-körutankról. Ugye, csinos?  Nem szoktam gyakran fürdőruhát vásárolni, amit most viseltem a hétvégén is, kihúzott már velem legalább 5-6 nyarat, ha nem többet. Imádtam, de kezdi feladni a gumija a szolgálatot. Idén nyáron viszont úgy néz ki, a születésnapomat tengerparton ünnepeljük, ahol végre valahára megint csobbanhatok a… Tovább »

Minden anya álma….

Hunyjátok be a szemeteket és képzeljetek el egy üdítő nyaralást. Mit láttok? Én egy kényelmes nyugágyat egy medence partján. Ragyogó napsütést. Házikóra emlékeztető napernyő alatt éppen mohitót szürcsölgetek hosszú, műanyag pohárból, a szememen a lila Burburry napszemüvegem (vagy helyette a fekete Marc Jacobs szemüvegem), előttem egy füzet, amelybe a kedvenc rózsaszín töltőtollam írogatok. Most éppen… Tovább »

Ez az anya csak szalad – játszótéri kalandok

  Ma alig bírom elhagyni az ágyat, mert izomláz van a vádlimban, a bokáim sajognak, a talpam ég a tegnapi nap után, de néhány pillanatot leszámítva, amikor szarnak, értéktelennek éreztem magam, szuper mozgalmas volt, ami simán megért néhány kényelmetlenséget is:   A keddi 6 km-es séta (több és hosszabb megállókkal feldarabolva) alapozta meg az egészet,… Tovább »

T.A.G. – az Insta

  Eddig még sosem volt semmilyen tag az oldalamon, sőt beismerem, sokáig nem is hallottam róla, a mai napig sem vagyok teljesen tisztában azzal, mit is takar pontosan. Viszont most a Facebook-csoportban többször is belefutottam az Instagramos kérdőívbe. Az Insta pedig a kedvenc telefonos applikációm, ami nélkül olyan, de olyan unalmas lenne már az életem! Mindig is… Tovább »

Vedi Napoli e…- képekkel!

Nápolyt látni és aludni – lehetne a mi kirándulásunk mottója. Mert a mi majd’ két évesünk szinte az összes érdekességet végigaludta. De hogyan is zajlott a nápolyi utunk?   A WIZZAIR akciójának jóvoltából már a firenzei utunk idején tudtuk, hogy most februárban Nápolyba megyünk. Nem aggódtuk túl magunkat, hiszen Zsebbel már megjártuk Olaszországot és Franciaországot… Tovább »

Hamarosan jövünk!

A következő posztot csütörtökön olvashatjátok, mert most elmegyünk egy kicsit kirándulni, Nápolyba. Addig is szép hétvégét, dolgos hételejét kívánok nektek!   Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a – majdnem – napi frissekért!... Tovább »

Születésnap Franciaországban – 4. rész (a NAGY NAP!)

Zuhogó esőben léptünk át a nagyon nem várt napra. Egész éjjel esett. Azon gondolkodtam már, hogy mit csinálunk a Manóval a születésnapomon, ha esik. Mert kinti programokat terveztünk, beülőset nem is tudtam volna igazán.  Szerencsére nem kellett emiatt aggódnom, mert reggelre elállt, kisütött a nap, vidám szombatra ébredtünk. Szép, kívánatos akartam lenni, ha már átléptem… Tovább »

Születésnap Franciaországban – 3. rész (Párizs)

Akkor szóval folytassuk a születésnapi beszámolónkat. Párizsban vagyunk ismét, jó másfél napot töltöttünk a francia fővárosban. Zsebet leszámítva egyikünk sem először járt ott, az apja is már legalább negyedszer, én pedig biztosan állíthatom ötödször, ezért igazság szerint nem hiányzottak a turistalátványosságok. A szállásunk a város egyik leghangulatosabb negyedében volt, a Montmartre-on. Életünkben nem aludtunk még… Tovább »

Születésnap Franciaországban – 2. rész (Rennes)

A gyerek apja kitűnően igazodik el akármelyik városban. Én még most – így 5 év után – is eltévedek anyósomék városában, ő meg egy idegen helyen is szinte azonnal tudja, merre kell mennünk. Így volt ez Rennes-nel is. Rögvest vezetett le minket a metróhoz, ahol nekem kellett vennem a jegyet, de rá nem jöttem, hogyan… Tovább »

Születésnap Franciaországban – 1. rész

Előzmények: Mindig úgy képzeltem, hogy olyan 25-26 évesen szülök egy kislányt, majd amikor úgy 3 éves, gyönyörű virágszóró lesz az esküvőmön. Én Régens-korabeli ruhát viselek, a vőlegény is hasonlót, és akkor boldogan élünk, míg a világ világ. Na ebből 28 és fél évesen lett egy gyönyörűséges kisfiú… A 29. születésnapomon meg a kapuzárási pánik. A… Tovább »

Vágyaim netovábbja, amiről már álmodni sem érdemes…

Nem, nem a házasság, hanem az, amiről szólnia kellene… Dragomán György: Oldszkúl hárdkór házasság A házasságról kérdezel? Figyelj, én nem szoktam erről beszélni. Igen, itt az ujjamon a gyűrű, de akkor is, ez magánügy. Hogy nem tudod, hogy mit csinálj? Hat éve együtt vagytok, most már lépni kéne, ő nagyon akarja, az látszik rajta, tett… Tovább »

Akarsz még egy kisbabát?

A címbéli kérdésre most simán rávágnám: Kösz, de nem.Eddig viszont nem voltam ilyen magabiztos. Hol igen, hol még nem lett volna a válasz. Szívesen átéltem volna még  egyszer a terhességet.  Jó volt,  nagyon is.  A másodikat többet hordoznám,  illetve nem akarnék ennyire a többiekre utalva lenni.  Mégis…Most a nyaraláson rájöttem, nem  is  rólam lenne szó, … Tovább »

Firenze 1 évessel

Indulás: Budapest Célállomás: Firenze, Hotel Londra Kilométer: 950 km  Utazási eszköz: Kia C’eed Fő: 3 felnőtt (apum, a gyerek apja és én), illetve a majd’ 1 évesem (egy hét választotta el a születésnapjától) Időtartam: 5 nap, 4 éjszaka (csütörtöktől hétfőig) Reggel indultunk, olyan fél 7 felé, mert a szállodai szobát délután lehetett csak elfoglalni. Talán rossz döntés… Tovább »

10 órás autóút

Manó vègigaludta. (Én csak félig.) szóval olyan, mint én. A haladó autóban alszunk. Igaz, nèhol szabàlytalanul, kivéve a gyerekülésből, cicire cuppanva… Toszkána gyönyörű.  Firenze Pedig varàzslatos.  Ritkán jönnek az új beszámolóim? Türelmetlenül olvasnál? Kövess Facebookon a – majdnem – napi frissekért!... Tovább »

Irány Firenze

Annyi minden lenne, amiről írni szeretnék, de nincs időm. Dolgozom… Elvileg napi 4 órát, de mostanság megvan az 8-10 óra is. Persze még ez sem elég, le vagyok maradva a feladataimmal… Fáradt vagyok, keveset vagyok Zsebbel. Egész nap ott vagyok mellette, viszont érdemben nem mondanám, hogy foglalkozom vele.  Közben a kapcsolatom a gyerek apjával is… Tovább »

Miért nem?

Ezt még én is láttam! Először merült fel bennem, hogy az én gyerekem miért nem?  Mindig is olyan szerettem volna lenni, aki a gyereket mindenhová viszi magával. Múzeumban is rengeteg magára kötött kismamát láttam, közéjük akartam tartozni.  Kétszer bepróbálkoztunk Zsebbel – mindkétszer kudarcot vallottunk. Az első az Impresszionisták voltak, amikor a Nemzeti Gallériából kellett kirohanni… Tovább »

Dédinél

Végre eljutottunk az apai dédmamihoz is. Menni szerettem volna már korábban, hiszen mégiscsak az első dédunoka, sőt az én nagyszüleim nap mint nap látják Zsebit, addig Dédi csak egyszer 6 naposan pár percre. Mr. Férfi nem igazán próbálta összehozni a talit. Nem firtattam, miért, mert volt egy sejtésem. 4 éve jöttünk össze Mr. Férfivel, de… Tovább »

Internet nélkül…

… megáll a világ. Legalábbis az enyém.  Se dolgozni, se blogolni nem tudok. Mondhatjátok, hogy legalább több időt tölthetek a picimmel, de így még Mr. Férfivel sem tudom felvenni a kapcsolatot. A hétvégi apukáknak ez az átka: csak online lehet jelen a babó életében. Amíg Magyarországon van, addig nincsen gond, hiszen a családi csomag révén… Tovább »

Egy utazás megpróbáltatásai

  Nem szándékoztam a skóciai utunkról írni, mert ez a blog nem beszámolókról szól (arra ott lenne egy másik), viszont történtek olyan dolgok, amik idekívánkoznak.   Kint fejeztem be az Emma-trilógiát, mert valahogy a befejező kötettel nem igazán haladtam. Emma kezdett idegesíteni, Jurij alig szerepelt benne, pedig szerintem ő lett volna a főhős… A repülőn éppen… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!